Partnerünk


kandallo webaruhaz logo

Facebook

Néhány gondolat a tűzifákról

Ma már, ha szilárd tüzelésű rendszerekről van szó, tüzelőanyag szempontjából több típust is választhatunk. Sokan döntenek a pellettel, vagy éppen a brikettekkel üzemeltethető megoldások mellett, de ennek ellenére a legtöbben még mindig a sima tűzifát preferálják.

 



A közvélekedés úgy tartja, hogy a fával való fűtés az egyik legkörnyezetrombolóbb alternatíva, hiszen nem csak hogy a tüzelőként felhasznált fák kivágásával jár, hanem még rengeteg káros égésgáz is keletkezik annak elégetése közben. Ez azért ebben a formában nem teljesen igaz. Kezdjük azzal, hogy a fosszilis energiaforrásokkal szemben a fa egy megújuló, vagyis sokkal gyorsabban megújuló energiaforrás. A legtöbb helyen pedig a fákat kifejezetten későbbi kivágásuk céljából ültetik, tehát nem feltétlenül az illegális erdőirtások képek kell, hogy beugorjon, ha fával való tüzelésről van szó.


A másik negatívum, amit meg szoktak még említeni a fával való fűtéssel kapcsolatban, hogy elégése során rengeteg CO2 keletkezik, mely mint tudjuk az üvegház hatást okozó gázok közé tartozik. Azonban a valóság az, hogy a fa elégése során pontosan ugyanannyi szén-dioxid keletkezik, mintha az a fa természetes módon pusztulna ki és szép apránként elbomlana. A fa ezért úgynevezett CO2-semleges tüzelőanyag. Sőt az égés során felszabaduló káros anyagok mennyisége jelentősen csökkenthető, ha a tűzifa megfelelően ki van szárítva.


És, hogy hogyan is történik a tűzifa kiszárítása. Az egyik a technikai kiszárítás. Mint ahogy nevéből is kiderül ilyenkor a farönköket speciális gépekkel szárítják, melyek csökkentik azok víztartalmát. Ez a szárítási módszer gyorsabb, de értelemszerűen költségesebb is, így viszonylag ritkán használják tűzifák szárításához. A másik módszer a természetes kiszárítás. Ilyenkor a farönköket száraz, az esőtől és fagytól jól védett helyen tárolják nagyjából 2-3 évig. Hogy mennyi ideig tárolják ilyen formán, az nagyban befolyásolhatja, hogy a fa nedvességtartalmának hány százalékát veszíti el.


A cél tehát, hogy a tűzifa minél alacsonyabb víztartalommal rendelkezzen, mivel a magas víztartalmú tűzifa égési mutatói sokkal rosszabbak, vagyis alacsonyabb hőmérsékleten fog égni. Ennek következménye, azon kívül, hogy több fát kell használnunk ugyanakkora hőmérséklet eléréséhez, hogy a füstgáz hőmérséklete is alacsonyabb lesz. Ez akkor jelent igazi gondot, ha a kémény huzatossága nem megfelelő, hiszen így az alacsonyabb hőmérsékletű égésgázok lassabb kiáramlása miatt a korom lerakódás is felgyorsul a kéményben.


A legtöbb fafajta egyébként nagyjából 40-50 % víztartalommal rendelkezik. Ha ez a víz a fa égése közben gőzként távozik a kéményen keresztül, akkor ez mind elveszett hőenergia. A tűzifák nedvességtartalmát ezért körülbelül 20 % környékére kell csökkenteni. Egy 15 %-os nedvességtartalommal rendelkező tűzifából 1 kiló nagyjából 4,3-4,5 kW energiát képes biztosítani egy órán keresztül. A tűzifaként használt legáltalánosabb fafajták között egyébként energiatartalom szempontjából nincs jelentős különbség, úgyhogy nagyjából mindegy, hogy akác, bükk, vagy tölgy mellett döntünk.

Megosztás
Vissza